A film előzetesét megtekintve és a hosszú címet alapul véve attól lehetett tartani, hogy a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban azt a színvonalat lőtte be, mint a nem túl szép emlékű Ne légy barom, illetve a belőle sarjadzó Horrorra akadva -filmek (ha még emlékszünk, előbbi alkotásnak az volt a teljes címe, hogy Ne légy barom, míg iszod a dzsúszod a gettóban), azaz szellemes paródia helyett olcsó travesztiaként valósítják meg a kifigurázást (vagyis fogják a célpont elemeit, és megcsinálják ugyanazt, csak otromba megoldásokkal, színészileg pedig ripacskodva). Bizakodásra adott okot a Nő a házban… főszereplőjének választott Kristen Bell, aki kiváló komika – a sorozatot viszont ő sem menti meg. Meglepő módon azonban a netflixes paródiával egyáltalán nem az a probléma, mint a Horrorra akadva -részekkel, hanem annak pont az ellenkezője. Az alkotók ugyanis fogták a kifigurázandó mű elemeit, és megcsinálták ugyanazt – olyan megoldásokkal, mintha nem paródiát akartak volna készíteni, hanem egy egyszerű, becsületes filmet.
A kérdés eldöntésében nem siet segítségünkre az sem, hogy egyre egyértelműbbé válik: senki nem az, akinek mondja magát. A Nő az ablakban megtalálható a Netflix kínálatában.
A Nő az ablakban alaptörténete első pillantásra egyértelműen Hitchcock 1954-es klasszikusa, a Hátsó ablak és a Tate Taylor rendezte A lány a vonaton szerelemgyereke. Utóbbival leginkább a két főhős karaktere között látunk párhuzamot, ugyanis mindketten családi traumáik hatására váltak alkoholistává, majd egy bűntény szemtanúi lesznek, ám egyikünknek sem hisznek, beszámíthatatlan állapotukra hivatkozva. A Hátsó ablak kal való párhuzam abból fakad, hogy egyik főszereplő sem képes elhagynia saját házát – jóllehet Jeff nem mentális, hanem fizikai okok miatt, ő ugyanis a lábgipsze miatt kényszerül a bezártságra –, így mindketten csak az ablakból kémkedve, leszűkített keretek közt tudják folytatni a nyomozásukat és a bizonyítékgyűjtést. Ami azonban a történet és a karakterek síkján megmutatkozó párhuzamokon túl még érdekesebbé teszi a Nő az ablakban t, hogy vizualitásában is roppant kreatív – és amelyben szintén visszaköszön egy kis Hitchcock. Pontosabban egy konkrét filmje, a Szédülés, amelynek James Stewart alakította főszereplője egyébként szintén egy életét és munkáját megnehezítőt fóbiában, csak éppen nem agora –, hanem akrofóbiában, azaz magasságtól való félelemben szenved, és egy ebből a problémájából adódó traumát nem képes évek óta kiheverni.
Nő az ablakban - magyar szinkronos előzetes #1 / Thriller - YouTube
Ha nem tudnánk előre, hogy a Nő a házban... -t paródiának szánták, nagyon kevés nyom utal arra, hogy tényleg az. Teljesen olyan, mint egy darab a fent ismertetett alműfaj tagjai közül, csak a szokásosnál gagyibban és még kevesebb ötlettel megvalósítva. Forrás: Netflix Az ugyanis, hogy az alkotók pusztán megmutatják, milyen cselekményelemeket és sablonmegoldásokat használnak ezek a filmek, ráadásul nagyrészt ugyanúgy, ahogy a szóban forgó alkotásokban is művelik, még nem elég a paródiához. Ez csak egyszerű felsorolás, ha tetszik, filmkészítői katalógus, és önmagában még azon nézők számára sem vicces, akik betéve ismerik A lány a vonaton -klónokat. Ha nem is olyan olcsó módon, ahogy a Horrorra akadva -opusokban, de a paródiához kell valami túlzás, hogy a közönség is tudja, mit néz – és nem utolsósorban, hogy nevessen. Ilyen elem a Nő a házban... -ban nagyjából négy alkalommal bukkan fel a teljes cselekmény folyamán: a végtelen számú, soha el nem fogyó egyforma jénai edény, a szexjelenet a nyakba akadó pulcsival és egyéb vidám apróságokkal, a csekély értelmű karbantartó figurája és a végső megoldás a gyilkos személyével kapcsolatban az, ami szellemesnek mondható, és beillik paródiának; utóbbi különösen, mivel talán egyedüli fogásként valóban az eredeti mű csattanóját karikírozza.