Rendelj gyorsan és biztonságosan a Fishinda Marketplace-en! Böngéssz kínálatunkban! Biztonságos fizetés Megrendelés megerősítése Gyors kiszállítás Fishinda fogások Töltsd le Európa legnépszerűbb horgász applikációját! Megmutatjuk a közeledben a legszebb fogásokat és a legjobb horgászhelyeket. Irány az app! >>> A megfelelő súlyozás Ez a kérdés bizony felmerül, annál is inkább, mert sok esetben rettenetesen fontos, hogy eredményesek legyünk a horgászataink során! Ugye, a finom szerelékes horgászatban, a rakós botos horgászatoknál,... >>> A gumi mindig működik! A plasztik csalik megjelenése hatalmas fejlődést jelentett a pergető horgászatban. Minden gyártó évről évre megjelenik új formákkal és új színekkel, sőt, már az illatok is szerepet játszanak a tervezésben.... >>>
Amióta Arnold Schwarzenegger és kommandósai 1987-ben megküzdöttek a dzsungelben a Ragadozó val, azóta bizony elég sok bőrt lehúztak már "szegény" idegenről. Kapott egy folytatást 1990-ben, összeugrasztották az Aliennel (kétszer is), beletömték könyvekbe, képregényekbe, videojátékokba, felbukkant mindenféle popkult helyeken – egyszóval: franchise lett belőle. Legutóbb, 2010-ben Ragadozók (Predators) címmel hazánkfia, Antal Nimród vezényelhetett le egy filmet az űrbéli vadász(ok)ról; szerintem nem is volt annyira rossz, mint utólag gondolni szoktak rá, és ez a legújabb, most a mozikba kerülő Predator – A ragadozó (tényleg ez lett a magyar címe) kapcsán különösen fontosnak tűnik. Amíg a 2010-es filmnek volt karaktere, poénjai és arckaparó blődségei ellenére is egy koherens és érdekes mozifilmként működött, addig az új alkotás egyszerűen elférne a tévében is egy középkategóriás akciófilmként. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet élvezni, csak tudjuk a helyén kezelni. A film elején a ragadozók egyik űrhajója pont egy mexikói rajtaütés közepén zuhan le, a "hajótörött" idegen pedig egy katona, McKenna ( Boyd Holbrook) kivételével mindenkit lemészárol.
Megmondom, miért: – A sztori béna, ennél még az is viccesebb lett volna, ha az általános iskolában bújócskáznak az utánuk loholó ragadozóval. – A főszereplő keménykedése nagyon gáz. – A humor fájdalmas, mondhatnám úgy is, hogy sz. a. r. Így visszagondolva 2 jelenet volt, amin tényleg röhögni tudtam: 1. spoiler 2. spoiler. – A karakterekben rengeteg volt a potenciál, de sikerült totál kiaknázatlanul hagyni őket. A tourette szindrómás pasi hatalmas humorforrás lehetett volna, de egyáltalán nem használták ezt ki. A robbantgatós pasi is…Milyen poén lett volna, ha tényleg mániákusan mindent felrobbantott volna! Vagy a Bibliamániás fazon is lehetett volna sokkal, de sokkal több humor forrása. Ezek mind-mind feldobott labdák voltak és végül egyiket se sikerült lecsapni – A GYEREEEEK. MIÉRT. MINEK?! – A gigapredator. MIÉRT?! MINEK?! Nem azzal volta a baj, hogy behozták a sztoriba, hanem hogy ő meg ezzel kirúgdosta a filmből a klasszikus – mellesleg sokkal szimpatikusabb – ragadozót. Ez a nagy melák inkább idegesítő volt, mint félelmetes.
De kérem, ehhez már TÉNYLEG túl öreg vagyok! Az már igazán nem Stephen Hopkins hibája, hogy a zeitgeist je sokkal kevésbé szerethető és másképp ízléstelen, mint a jó öreg '80-as évek. Emellett nagy erénye a filmnek, hogy szépen sikerül bővítenie a Predator mítoszt. Persze a Ragadozó egyik ereje – mint a legtöbb filmes szörnyé – épp a rejtélyességében rejlett, ám a második rész úgy ad hozzá, hogy azzal nem vesz el nagyon a kiismerhetetlenségéből. Az új fegyverek és más elemek behozatala nem is kerül ellentmondásba az előzménnyel – ellenben mondjuk az Alien vs. Predator filmekkel, ahol hiába hangsúlyozták két filmen át, hogy a Ragadozó a kánikulába jött, sikerült a cselekményt a Déli Sarkra helyezni. Persze ezek ellenére sem állítanám, hogy a folytatás egyenértékű lenne az alapfilmmel. Ennek pedig egy oka van: Hopkins nem McTiernan. Míg a Ragadozó egy sallangmentes, tökéletes tempóval bíró alkotás, addig az ambiciózusabb folytatás sokkal kevésbé kínál kompakt filmélményt. Hiába jelenik meg például a zsarufilmekből jól ismert, rendőröket zaklató, pofátlan újságíró karaktere, jelenléte kissé fölöslegesnek és céltalannak érződik.
2004. október 28. Korhatár Bevétel 172 544 654 dollár [1] Kronológia Következő Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2 További információk IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen témájú médiaállományokat. Az Alien vs. Predator) 2004 -ben bemutatott amerikai – cseh – brit – német koprodukcióban készült sci-fi akciófilm, melyet Paul W. Anderson rendezett. A történet alapja az 1989-es Alien vs. Predator képregény Az Alien (ejtsd: élien, jelentése: idegen) néven ismert lény A nyolcadik utas: a Halál című 1979-es filmben tűnt fel először, amelyben egy távoli naprendszerben egy csillagközi teherűrhajó fedélzetére jutva támad az űrhajósokra. A Predator (ejtsd kb: predátor, elterjedt ejtése: predátor, jelentése: ragadozó) szintén egy idegen égitestről származó, fejlett fegyvereket használó "sportvadász", aki eredetileg a Ragadozó című 1987-es filmben egy latin-amerikai őserdőben kerül összetűzésbe egy amerikai katonai osztaggal, napjainkban. Összekapcsolásuk érdekessége tehát, hogy a két történet jelentősen eltérő időben játszódik.