Irány tehát a föld mélye, a réges-rég elhagyott törpe városkák, titkos járatok, elfeledett bányajáratok birodalma. A játék belső órája szerint az általam percre pontosan kilenc óra alatt teljesített DLC innentől kezdve jószerivel csak harcból, vég nélküli küzdelmekből áll. Ráadásul, ahogy a Hakkon kiegészítőben, úgy itt is pokoli nehéz összecsapásokról van szó (a szörnyeket a csapathoz skálázza a játék). Az ellenfelek nagy része minden varázslatra immunis, így a mágus karakterek – köztük az enyém is – szinte használhatatlanok. Gyakorlatilag csak a hihetetlen sebzésű rogue karakterekkel nem lesz idegtépő a DLC, velük a főellenfelek is könnyedén kivégezhetők – bárki mással viszont a játék közepén levő csata (végtelen számban újratermelődő lényekkel) vagy a végső, meglehetősen fantáziátlan küzdelem (a jó előre jelzett támadások elől magától el nem mozgó társakat egy csapással megölő lénnyel) szörnyű perceket fog hozni. Hiába tűnnek a térképek labirintusszerűnek, a valóságban a játék teljesen lineáris, ami a hatalmas, talán túlzottan is nagy Inquisition-helyszínek mellett legalább valami újdonságot jelent.
Az inkvizíció afféle jótékony békefenntartó szervezetté nőtte ki magát, a környező birodalmak legnagyobb aggodalmára. Ferelden egyenesen feloszlatná a direkt a végveszély miatt életre hívott szervezetet, Orlais megelégedne a kézi irányítás bevezetésével. A tárgyalások abban a Téli Palotában zajlanak, ahol dúl a nyár, és amit az alapjátékban is bejárhattunk. Solas kivételével minden régi ismerős visszatér, még azok is, akik ilyen-olyan okból kifolyólag elhagyták társaságunkat. Mindenki kap két hosszabb beszélgetést, amelyek közül az egyikhez még egyedi animációkat készítettek a fejlesztők. Ez persze a többi DLC-hez képest kellemes előrelépés, ám e jelenetek mégsem sikerültek igazán szórakoztatóra; Sera kínos jelenete, Cole rövid elrendezése vagy a humorosnak szánt wellnessezés Viviannel mind-mind rosszul sülnek el. Még jó, hogy Varric-re és Iron Bullra lehet számítani. Az elmúlt két év eseményeit társaink szemszögéből amúgy kicsit igénytelen módon, papírfecnik összegyűjtésével ismerhetjük meg… A sajnos tehát viszonylag hamar elintézhető csapatépítés után alig kezdődne el a nagy megbeszélés, ahol majd eldől a világ sorsa, amikor minden felborul.
A Tresspasserből azonban jószerivel hiányzik a lendület és az érzelem, így hiába a rendkívüli fontosságú információk, illetve a végén hozott döntésünk az Inkvizíció sorsáról, végeredményben egy csalódás. Korrekt Sem epikus lezárásnak, sem vidám szórakozásnak nem megfelelő a Tresspasser – de legalább az biztossá vált, hogy a Dragon Age 4 miről is fog szólni.
Aki pedig a régi RPG-k keltette nosztalgiára vágyik, annak ott a Wasteland 2 és a jövőre érkező, nagyon ígéretesnek látszó Pillars of Eternity. A karakterfejlesztés is egyszerűbb, mint eddig volt. A karaktergenerálásnál fajunk és osztályunk kiválasztása után leginkább karakterünk külsejének részletes testre szabásával pepecselhetjük el az időt. A játék közbeni fejlődésénél pedig a szintlépések során kapott pontokat oszthatjuk el a skillfán lévő képességek és varázslatok között. Tehát egyáltalán nincs ráhatásunk attribútumaink növekedésére. Természetesen ettől függetlenül most is komolyan meg kell gondolnunk, hogy milyen képességekre tesszük a nehezen megszerzett pontokat. Ami viszont sokkal jobban kidolgozott a korábbiakhoz képest, az a crafting rendszer. A kismillió fellelhető fegyver és páncél nagyon egyszerűen és sokféle módon fejleszthető tovább, sőt az alapoktól kiindulva egyedi fegyvereket is alkothatunk tervrajzok segítségével. Ehhez természetesen alapanyagokat is be kell szereznünk, úgyhogy szorgosan gyűjtögethetjük a természetben a különböző virágokat és érceket.
Hirdetés Kard ki kard, varázslat ki varázslat Noha a játék sokkal nagyobb világot, sokkal epikusabb küldetést kapott, meglepően kevés dolog változott a játékmenet terén az elődhöz képest. Továbbra is négyfős csapatunkkal kolbászolunk fagyban és hőségben, ősi templomban és nagyvárosban. A beszélgetések menetét az ismerős, hat részre osztott körikonnal vezérelhetjük, a csaták nagy részében pedig elég az automata támadást és néhány kombót, varázslatot használni. Ismételten három kaszt – harcos, varázsló és újat, valamint tőröket használó rogue – áll rendelkezésünkre, akiket szintlépés esetén egyszerűcske képességfák útján fejleszthetünk. Az egyik újítás, hogy a Diablo 3 mintájára a képességek és mágiák az épp aktuálisan forgatott fegyver sebzését veszik alapul, így a legelső tűzgolyónk még a játék végén is hatásos lesz, feltéve persze, hogy valami bitang jó varázsbotot használunk. A másik mélyrehatóbb hatású: nincs már gyógyító varázslat a játékban – akár csatában vagyunk, akár azon kívül, kizárólag gyógyitallal tudjuk magunkat jobb állapotba hozni.
Egyesek szerint a játék végi titáni meglepetés akár a következő Dragon Age alapjául is szolgálhat – szerintem viszont soha többet nem fognak rá utalni. Elvégre lesz még egy DLC-nk, ahová qunariakkal vívott háborút és az Inkvizíció sorsának meghatározását ígérik a fejlesztők – az ilyen fontos elemeket minden bizonnyal arra tartogatják. A The Descent DLC csak PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. A PS3-as és Xbox 360-as verzióhoz ez a csomag később sem fog kijönni. Pozitívum Beautiful environments Tough gameplay More Scout Harding Negatívum Over-familiar quests Inconsequential story Végszó Jaws of Hakkon is certainly a worthwhile addition to Inquisition's enormous map, although not an entirely consequential one. While there's a real charm to the DLC thanks to its gorgeous environments and a light tone backed by intensely challenging combat, I hope the next installment offers an ever-so-slightly chunkier hunk of flesh to sink my teeth into. Klassz Ha szereted a Dragon Age küzdelmeit, jó helyen jársz – másban ugyanis nem lesz részed a föld alatt.