Elkészítése: A gondosan megtisztított bőrös sertéshúsokat a füstölttel együtt egy nagy fazékba téve, hideg (6-7 liter) vízzel felöntve -bőven ellepje- feltesszük főni. Amikor felforrt gondosan lehabozzuk, majd beletesszük a zöldségeket, fűszerezzük az anyagokkal és kicsit megsózzuk. Miután újra felforrt, levesszük a lángot épp csak takarékra és lassan gyöngyözve, lefedve főzzük 3 órát, ezután kóstolunk, ha kell sózzuk. Újabb 1. 5 órán át főzzük tovább. Leszűrjük a levét, a húsokat tálcára tesszük és a nagyobb csontokat kiszedjük a csülökből, lábakból, faroktőből. A sertés nyelvet is gondosan lehámozzuk, megtisztítjuk. Ízlés szerint daraboljuk, tálra (jénaira) téve gusztán elrendezzük, igény szerint főtt tojással díszíthetjük. A léről egy vékony peremű merőkanál segítségével leszedjük a zsiradékot és felöntjük a kocsonya húsokat. Hideg helyre téve 1 óra elteltével ízlés szerint megszórhatjuk pirospaprikával. Az elegendő kollagéntartalom mellett ez a mennyiség arányában számítva megdermed maximum 2-3 órán belül.
Kocsonya hagyományos, recept Kocsonya hagyományos készítése, ünnepi hagyományaink egyike. Alapos odafigyelést igényel mind az alapanyagok összetétele, mind pedig elkészítése tekintetében. Az alábbi recept az 1955-es évek szakácskönyvének leírását tartalmazza. Ősi tapasztalatok alapjait tárja fel készítésének mesteri módját. Séfek, szakácsok tudományát. Hirdetés Hozzávalók: 1, 75 kg kocsonyahús bőrkével, 15 dkg zöldség, 12 dkg hagyma, 3dkg fokhagyma, 4 dkg só, 5 g, fekete bors, 1g őrölt pirospaprika. Elkészítése: A jól megtisztított sertésfejet, a lábat és a bőrkét, bő hideg vízben feltesszük főni. Amikor felfőtt a vizet leöntjük róla, és 2 liter vízben újra oda tesszük főni. Mikor felforr minden habot leszedünk róla. Megsózzuk, hozzáadjuk a megtisztított zöldségeket, hagymát, fokhagymát és a borsot. A hagymákat meghámozva szeletelés nélkül, egészben használjuk. Lassú tűzön puhára főzzük együtt az egészet. A közben elpárolgott levet hideg vízzel pótoljuk, hogy 1, 5 l maradjon. Ezt követően a levet szitán átszűrjük és a zsírt a felületéről leszedjük, hagyjuk meghűlni.
Közzétette: Nagy Ildikó Közzétéve: 2020. november 23., hétfő, 09:15 Vidéken, a Tisza mellett nőttem fel Borsod és Hajdú-Bihar megyék határán. Szüleimmel mi a Tisza borsodi, nagymamám a hajdú-bihari oldalán lakott. A főzés alapjait e két helyen sajátítottam el, leginkább úgy, hogy Anya és nagyanyám (családi lakodalmakkor, disznóvágásokon egy egész asszonysereg) mellett segítkeztem😊 Főzni egy kicsit mindig jobban szerettem, mint sütni. Valahogy így alakult. 42 éves koromban - mindössze három hét leforgása alatt - kiderült, hogy én és tizenéves lányaim gluténérzékenyek vagyunk, azaz tilos a búza, árpa, rozs, bulgur, tönkölybúza, stb😔 Ez feladta a leckét... Az első sokk után, hamar össze kellett kapni magam. Mindent, amit korábban búzaliszttel használtam (az összes süteményformát, tepsit, palacsinta- és gofrisütőt, kenyérpirítót, melegszendvicssütőt... ) valamint az összes meglévő lisztet, tésztát, gluténos fűszert, szószt, édességet elajándékoztam. A spájzunk szinte kiürült. Azóta minden alapanyagom gluténmentes, csak gluténmentesen sütök-főzök.
A főzésben való átállás nem igazán okozott gondot, hamar ment, de sütni újra- vagyis inkább meg kellett tanulnom, főként az új alapanyagok miatt. Sokat segített ebben egy-két gm fb csoport. Nem akartam, hogy a gyerekek kimaradjanak sem a családi kedvencek, sem a retró jó kis sütemények kóstolásából. Kitapasztaltam, hogy egy-egy korábbi receptünkben a búzalisztet milyen arányban cseréljem gm lisztekre, mikor használjak kenyér- illetve süteménylisztet. Igy sok-sok próba, gyakorlás, tapasztalás, (olykor könnycsepp) után szépen sorrakerül(t) és sikerül(t) elkészíteni valamennyi ilyen sütit gluténmentes változatban is. Receptjeimet elsősorban lányaimnak gyűjtöm, hogy bárhol is vannak/lesznek, kéznél legyenek a receptjeink, hiszen ők már nem kézzel írt kis kockás füzetből fognak sütni-főzni😊